A hálózatok tervezése összetett feladat. Itt most csak egyetlen szemponttal, a biztonsággal foglalkozunk és csak a legfontosabb tudnivalók összefoglalására törekszünk. Ezen kívül fontos persze a teljesítmény, a skálázhatóság és a karbantarthatóság is. Ezekre majd visszatérünk később.
Belelendültem a teljesítmény-tesztelésbe. Mivel nem találtam komolyabb összehasonlító táblázatot és konkrét benchmark programot sem authoritativ DNS-szerverekre, így az OpenBenchPack projekt keretében készítettem pár python programot erre a feladatra. Továbbá, ha már így alakult mérést is készítettem velük a Debian Sid terjesztésben elérhető összes DNS szerverrel és különféle backendekkel.
Bevezető
BIND9 és az LDAP sdb
PowerDNS LDAP backenddel
LDAP DNS helyett
Az IT Infrastruktúra egyik meghatározó komponense a domainnév-szolgáltatás (DNS). Az eredeti célkitűzésnek megfelelően, az alábbiakban azt vesszük sorba, hogyan lehet és érdemes a DNS-kiszolgáló konfigurációs adatait névtárból (LDAP alapú adatbázis) venni. Megnézzük, hogy a legnépszerűbb DNS-kiszolgáló, a BIND 9, hogyan integrálható egy LDAP szerverrel, illetve megvizsgáljuk, milyen alternatív megoldások léteznek.
Bevezető
LDAP információs modell
LDAP séma
LDAP vs. SQL
Abban a pillanatban, hogy egy IT infrastruktúrában egynél több rendszerkomponens (számítógép, hálózati eszköz stb.) jelenik meg, amiken felhasználói azonosítást kell végezni, azonnal felmerül az igény, hogy ezt a feladatot központosított módon oldjuk meg. A központi nyilvántartás mindenképpen valamilyen adatbázisra kell, hogy épüljön, mely tartalmazni fogja a felhasználók természetes adatait (név, cím, telefonszám stb.), a biztonságos azonosításhoz szükséges adatokat (jelszó, publikus kulcs stb.) ill. néhány alkalmazás-specifikus paramétert. Vajon melyik a legalkalmasabb megoldás erre a feladatra?